Minden ember maga teremti önnön valóságát, benne minden történés addig tart, amíg rá nem eszmél, hogy csak rajta múlik az, hogy másképp is lehessen! Addig keres, amíg rá nem jön, hogy amit keresett, az mindig is ott van/volt/lesz, ahol van… saját magában.

Minden másik személy csak vendégségben van jelen saját valóságunkban, megmutat, tükröz, tapasztalatot ad, felismertet, bármit is tegyen velünk, azt azért teszi, mert bevállalta azt a szerepet, amit éppen csak nekünk játszik. Mindezt lelke legtisztább szeretetéből, még akkor is, ha mi azt bántásnak érzékeljük az adott pillanatban. Gondoljunk bele, hogy neki mennyire nehéz pl. ezt a bántó szerepet felvállalnia…. az egyénért….